Ha nem lenne elég, hogy csak úgy szimplán elfogy az idő, lejár, vagy kiszalad a kezünk közül, vagy elpereg, mint a homokszemek, akkor jön a tudomány és elkezdi cifrázni, hogy aszondja’ lehet itt mérni a szervezet általános biológiai állapotát,  az öregedés pillanatnyi sebességét, vagy akár a funkcióvesztés sebességét.

Ugye milyen szívderítő? Mindjárt három órát is állíthatunk 🙂

Na de. Ami ennél lényegesen érdekesebb, az az, hogy brit tudósok kimutatták, miszerint a kulturális és művészeti aktivitások – például éneklés, tánc, festés, fotózás, kézművesség, koncert- vagy múzeumlátogatás – mindhárom öregedési órát lassítják. Vagyis a biológiailag fiatalabb marad az, aki énekel, táncol, koncertre jár, színházat néz, múzeumot látogat.

A magyarázat az, hogy a művészeti tevékenységek a szervezetben több síkon hatnak. Erősítik és előnyösen fejlesztik:

• a figyelmet és a kognitív folyamatokat,
• az érzelmi feldolgozást,
• a társas kapcsolódást,
• a kreativitást és játékosságot,
• a stresszszabályozást.

A kutatók szerint éppen ez a többcsatornás hatás magyarázhatja, hogy a művészeti részvétel nem pusztán kellemes időtöltés, hanem mérhető biológiai következményekkel járhat. Bár nincs teljesen lineáris ok-okozati hatás, a 40 év feletti korosztályban jól mérhető:

• a krónikus stressz csökkenése,
• a gyulladásos folyamatok mérséklődése,
• a társas kapcsolatok erősödése,
• a fokozott kognitív aktivitás,
• a nagyobb életértelem- és jelentésélmény,
• a jobb érzelmi önszabályozás

Ha ehhez hozzáadjuk a tánc biztosította fizikai aktivitást, akkor kb. kikevertük az örök élet elixírjét. Vagy legalábbis az értelemmel és örömmel tölthető idő receptjét. Most már csak azt a heti 2-3 órát kell valahonnan előtalálni, amíg ténylegesen elmegyünk táncolni.

(forrás: https://doi.org/10.1093/geroni/igag038)