***

„Amikor az emberek meditálni kezdenek, vagy valamilyen spirituális gyakorlásba fognak, többnyire azzal a várakozással teszik, hogy majd fejlődni fognak, ami önmagában egyfajta finom agresszió a már létező önmagukkal szemben. Kicsit olyan ez, mintha azt mondanánk, hogy „a kocogástól majd sokkal jobb ember leszek.”, „ha szebb házban élnék, akkor biztos jobb ember lennék.”, „ha tudnék meditálni és megtanulnám lecsendesíteni az elmém, sokkal jobb ember lennék.”… de a szeretetteljes kedvesség – maitri – önmagunkkal szemben nem azt jelenti, hogy megszabadulunk valamitől.

A ‘maitri’ azt jelenti, hogy megannyi gyakorlás után is lehetünk őrültek. Megannyi év elteltével is lehetünk dühösek. Továbbra is lehetünk félénkek vagy féltékenyek, vagy érezhetjük értéktelennek magunkat. A gyakorlás épp abban áll, hogy ne próbáljuk meg kihajítani az énünket és valaki mássá válni, hanem hogy barátkozzunk össze azzal, akik vagyunk. „

*** Ezért (is) táncolunk.