Ne halaszd holnapra.

Sosem tartozott kedvenc tanácsaim közé. Nem szeretem se a sürgetést, se az elvárásokat – de az is hamar kiderült, hogy határok és főleg határidő nélkül viszonylag kevéssé hatékony a munkavégzésem. Aztán mégis lettek (és vannak) feladatok, célok, amelyek a harmadjára módosított határidőre sem készültek el.

Fegyelmezetlenség?
Alacsony motiváció?
Túlterheltség?
Figyelemzavar?
Alváshiány? Valódi fáradtság?

Nyilván bármelyik lehet valid válasz arra, ha egy dolog nem készül el, de most azokról a helyzetekről beszélünk, amikor mindezek nem állnak fenn. Amikor van idő, tér, lehetőség, energia, csak épp mindig kicsit odébb tolódik a tennivaló. Mert nem szeretem, mert tartok tőle, mert tartok attól, hogy ha sikerül, akkor további dolgom lesz vele – vagy nem sikerül, és akkor azzal kell valamit kezdenem. Az érzelmi és tapasztalati háttér rendkívül sokszínű tud lenni. Az idegrendszeri képlet szerencsére azonban egyszerű.

Mi történik a halogatás közben idegrendszeri szinten?

Ezekben a helyzetekben az amygdala (érzelemközpont) túlaktiválódik és átveszi az irányítást. Ezzel párhuzamosan, illetve épp emiatt lecsökken a prefrontális kéreg, a fókuszért, döntéshozásért és önszabályozásért felelős agyi terület aktivitása. Szélsőséges példa erre, hogy rettegés közben nem lehet logikus döntéseket hozni. De alacsonyabb amplitúdón is ez történik: amíg sok a szituációhoz kapcsolódó érzelem, addig egyfajta „befagyott” állapotban vagyunk. Ez csak kívülről tűnhet nyugalmasnak, vagy csöndesnek. Belül rengeteg dolog történik: szorongás, pörgés, önmarcangolás, vagy a figyelmünk és érzéseink aktív elterelése (sorozatnézés, eszegetés, kisebb, érzelmileg nem terhelt feladatok elvégzése. Ugye sose olyan tiszta a lakás, mint vizsgaidőszakban vagy határidős munkák leadása előtt).

Amúgy az ilyen „elterelő aktivitások” már szinte mutatják is a kifelé vezető utat. A rendszerbe bekerült lefagyást feloldani ennek a szorongató energiának a kivezetésével lehet. Ezt hívjuk biztonságos és szervezett elvezetésnek (safe, organized discharge). Erre alkalmas lehet minden olyan testmozgás, amely érzelmileg biztonságos közegben, kis-közepes erőfeszítés mellett, viszonylag repetitíven vagyis kiszámítható módon végezhető. Lehet ez könnyű kocogás, úszás, jóga vagy tánc. De van, akinek a bokszedzés adja meg a kellő aktivációt. Nyilván a lefagyás mértékétől is függ.

Az izgalmas dolog az, hogy amennyiben megtanítottuk a testünket és az idegrendszerünket erre, akkor már elegendő 5-30 másodperc is ezeknek a pozitív válaszoknak a kiváltásához. Mivel a mozgás a motiváció előtt jár, igazából nem érdemes arra várni, hogy jöjjön az „isteni szikra” – és legyen kedvem mozogni, hanem meg kell mozdítani valamimet. Pl. megnyújtóztatni a karom, csinálni pár fejkörzést, átdörgölni az arcom vagy a lában. Ilyen egyszerű és rövid mozdulatok is elégségesek lehetnek egy pillanatnyi lefagyás feloldására, vagy egy nagyobb akadály elgördítéséhez szükséges energia felcsiholására. Ezek az ún. mikromozgások elégségesek ahhoz, hogy kinyissák a homloklebenyt (újrafókuszálás),
 visszabillentsék a vegetatív idegrendszer egyensúlyát és csökkentsék a stresszhormonok szintjét.

(*fontos! Itt lefagyás alatt nem traumaválaszt értünk! Nagyon hasonlít mint a jelenség és a mögöttes idegrendszeri működés, mind a megoldás, de érdemes különbséget tenni elakadás és traumaválasz között.)

Szóval nagy levegő, és nyújtózzunk egyet!!!

A tánc, ezen belül is a MovementMedicine™ abszolút bónusz ehhez. Vagy a delux kivitel, ha úgy jobban tetszik. Mivel nem csak megteremti a a biztonságos és szervezett elvezetést, hanem át is huzalozza az idegrendszert. Az interoceptív tudatosság növelése által egyre könnyebben megy a belső testi érzések és állapotok érzékelése, azonosítása és követése, így egyre kevesebb idő elég ahhoz, hogy egy kibillent állapotból ismét egyensúlyba kerüljünk.

Vagy hogy békében és türelemmel tudjunk viszonyulni saját magunkhoz, amikor ehhez több idő szükséges.
Mert a halogatás ellenszere végső soron nem a sürgetés vagy a szigor lesz, hanem a bizalom és a kapcsolódás önmagunk legjobb, legteljesebb potenciáljával. Ezért (is) táncolunk.