***Én, aki….***
Táncolok. Csak úgy is. Csak azért is. Csakazért is.
Csak a magam kedvére. Sőt, akár ezzel a kérdéssel is, hogy milyen az a tánc, amit csak a magam kedvére járok.

Milyen az a mozdulat, ami csak nekem szól.
Az a figyelem, ami csak rólam szól.
Milyen az, amikor az Én válik kapuvá – bejárattá a végtelenbe,
kis szerencsével valami többe, nagyobba, akár az extázisba.
Milyen az, ha én, aki táncolok, magammal találkozom ebben a táncban.

Ez lesz az esténk fókuszában, továbbra is sok szabadsággal, frissítő játékossággal és remek zenékkel fűszerezve. Akár először jönnél, akár sokadjára, szeretettel látunk. Előzetes tapasztalatra nincs szükség. Egy kevés kíváncsiságra talán.